Napjaink digitális világában a gyermekek online és képernyő előtti élete nagyban befolyásolja érzelmi és szociális fejlődésüket. Az általuk fogyasztott tartalom a gyermekek életében viszonylag sokáig irányítható, majd különféle mértékig befolyásolható, így szülőként felelősség élni ezzel az eszközzel.
A tiltás vagy a korlátozás a járható út?
Mindent összevetve, a teljes tiltás nem megoldás, az életkornak megfelelő korlátozás, illetve az emögött rejlő okok megértetése a gyermekkel már annál inkább célravezető. Az internet, illetve a média ugyanis főként nem a gyermekeknek megfelelő tartalmakkal van tele, így nem szabad idejekorán elengedni a kezüket. Kisebb gyermekek esetében az a legjobb, ha minél kevesebb a képernyőidő.
Manapság sok platform rendelkezik életkorbesorolásra alkalmas funkcióval, létezik például a YouTube Kids, illetve a YouTube tartalomgyártók is tudják kezelni, hogy kis- vagy fiatalkorú felhasználó ne férjen hozzá bizonyos videóikhoz. A telefonos, táblagépes alkalmazásletöltő áruházak is feltüntetik az alkalmazások úgynevezett minimális érettségi szintjét, így szülőként könnyen eldönthető, hogy a gyermekek számára alkalmas játékról, tartalomról van-e szó.
Mi a helyzet a 3-6 évesekkel, azaz az óvodás korúakkal?
Nagyjából óvodás korig nincs is kifejezetten szükségük médiahasználatra a gyermekeknek. Szakemberek sok olyan, magatartás- és figyelemproblémás gyermekkel találkoznak, akik viselkedése nem róható fel egyszerűen a genetikának. A gyermekek a sok vizuális inger, illetve a hanghatások eredményeként túlpöröghetnek. Offline körülmények között nehéz versenyezni ezzel a rengeteg ingerrel, rövidebb ideig lehetséges lekötni őket, és minden ingerszegényebb elfoglaltság unalmassá válik számukra. A túl korai és a túlzott médiafogyasztás akár iskolaéretlenséghez is vezethet.
Az óvodáskorú gyermekek figyelme és önkontrollja folyamatosan fejlődik, sokszínű tevékenységekre van szükségük, ahol minél több érzékszervüket használhatják és fejleszthetik. Szeretik a fantáziadús játékokat, azonban tudatosan még nem feltétlenül képesek elkülöníteni a fantáziát a valóságtól, továbbá az ok-okozati összefüggéseket sem biztos, hogy teljesen értik. A kisgyermekek nehezebben tudják alkalmazni a televízióból vagy könyvekből tanultakat, a való életből származó szituációkból tanulnak a legjobban, azonban képesek a médiából és az internetről származó információkat, tényeket elsajátítani.
Ebben a korban a legfontosabb, hogy ügyeljünk arra, hogy a gyermekek ne legyenek online és képernyő előtt felnőtt tudta és jelenléte nélkül, hiszen ezek mind-mind tele vannak számukra nem megfelelő tartalmakkal. A kisgyermekek számára megfelelő tartalomnak köszönhetően bővülhet szókincsük, és megtanulhatnak érdekességeket az őket körülvevő világról. Az óvodáskorúak könnyen megjegyeznek dalokat és mondókákat, viszont nem mindig értik azok mondanivalóját, így fontos, hogy egyszerű nyelvezetű, csúnya szavakat mellőző tartalmat válasszunk.
A kisgyermekek kiváló utánzók, azonban nem csak a pozitív példa ragad rájuk, hanem akár az agresszív viselkedés is. Ezen túl, a kisgyermekek számára olyan tartalmak is felzaklatóak lehetnek, amire mi első ránézésre nem is gondolnánk.
A gyermekek ebben a korosztályban profitálhatnak az iskolára való felkészülést támogató tartalmakból, megismerkedhetnek alapvető tudományos információkkal különféle vizuális illusztrációkon keresztül. A nem kifejezetten oktatási célú tartalmak legyenek barátságosak, modellezzenek pozitív viselkedésmintákat.
Beszéljünk az alsó tagozatos, 7-10 éves kisiskolásokról!
A kisiskolások már folyékonyan használják a nyelvet, megtanulnak írni és olvasni, valamint elérkeznek az önálló problémamegoldás szakaszába. Képesek követni az összetettebb történeteket, és kezdik megérteni, hogy a dolgok nem mindig fekete-fehérek, nem mindig kizárólag jók vagy rosszak. Ebben a korban tovább fejlődik az empátia, mások érzelmeinek megértése, képesek elrejteni érzéseiket, és fontossá válnak a barátságok, társas kapcsolatok.
Ebben a korban a gyermekek már felfedezhetik a digitális világot, de jó eséllyel még nem értik, hogy viselkedésüknek milyen hatása lehet a valós emberekre. Fontos megtanulniuk, hogy a zaklatás ugyanolyan nagy probléma az interneten, mint a szemtől-szemben. Szükséges megértetni velük, hogy nem minden igaz, amit az interneten látnak, hallanak, olvasnak. A kisiskolás gyermekeknek még egyáltalán nincsen szükségük közösségi médiahasználatra, számukra az ismeretterjesztő tartalmak, játékok lehetnek relevánsak.
A kisiskolások – az óvodásokhoz hasonlóan – még mindig a pozitív példákból tanulnak leginkább, azonban már képesek a negatív példákból levonható tanulságokból is levonni a következtetéseket. Figyeljünk azonban arra, hogy ne a negatív viselkedés uralja a történetet, és beszélgessünk velük a következményekről, tanulságról.
Ebben az életkorban a legjobb, amit tehetünk, hogy támogatjuk a gyermekeket az iskolában tanultak további elsajátításában, illetve személyes érdeklődéseik feltérképezésében. Fontos már ebben a korban megkezdeni a felelősségteljes online viselkedésre való felkészítést.
A 11-14 éves kiskamaszok sem maradhatnak ki
A kiskamaszok körében elkezd kialakulni az absztrakt gondolkodás, valamint a „mi lenne, ha…” szcenáriók figyelembevétele a szabályok alól való kibújás céljából. Ebben az életkorban jellemző a gyermekekre a lázadás bizonyos foka, egyre inkább a társaikra összpontosítanak. A népszerűség fontos szerepet játszik ebben a korban, sokat foglalkozhatnak magukkal a kortársak elismerése érdekében. Emiatt elengedhetetlen megtanítani a gyermekeknek, hogy ne adják fel saját magukat, identitásukat, hogy nem minden a népszerűség, illetve merjenek nemet mondani a számukra kellemetlen szituációkban.
Ebben a korban a gyermekek körében megjelenik a közösségi médiahasználat a gyakorlatban, annak ellenére, hogy a különféle platformokra hivatalosan még nem lehet regisztrálni ilyen életkorban. Kortársaik felől hatalmas társadalmi nyomást érezhetnek a minél aktívabb közösségi média jelenlét irányába, társaik azt sulykolhatják beléjük, hogy a népszerűség kulcsa a posztolásban rejlik, azonban nincsenek tisztában a platformok hátulütőivel. Tanítsuk meg a gyermekeknek, hogy az internet nem felejt, illetve később meg is bánhatják feltöltött tartalmaikat.
Támogassuk a gyermekeket általános műveltségük és tudásuk bővítésében. A kiskamaszokat már könnyedén lekötik többek között az online kvízjátékok, és képesek önállóan felkutatni az őket érdeklő tartalmakat, legyen az akár egy videó, akár egy cikk vagy könyv.
A kiskamaszok technológiailag már viszonylag képzettek, azonban képességeik gyakran meghaladhatják ítélőképességüket, így bizonyos weboldalakat még mindig nyugodtan tarthatunk korlátozás alatt.
Pár szó a 15-17 év közötti tinédzserekről, fiatalfelnőttekről
A tinédzserek már nagyfokú önállósággal rendelkeznek, képesek megalapozottan érvelni, és össze tudják kapcsolni a különféle információkat, akár tudományterületeken átívelően is. Általában kialakult véleményük van egyes erkölcsi témákban még akkor is, ha véleményük meghaladja tapasztalataikat. Ebben a korban már nem is igazán gyermekekről, sokkal inkább tinédzserekről, majd fiatalfelnőttekről beszélünk.
Ilyenkor szülőként már sokkal nehezebb a kontroll kialakítása, hiszen a tinédzserek már akkor rutinos felhasználói egyes újonnan megjelent felületeknek, applikációknak, amikor a szülők nagy részéhez még el sem jutott ezeknek a létezése. Ideális esetben a gyermekekben már kiskamasz korban kialakul és tudatosul a biztonságos internet- és képernyőhasználat, így amikor önállósodásra kerül sor, akkor már tudják mi a jó és mi a rossz. Ugyanakkor, ez nem jelenti azt, hogy szülőként teljesen elengedhetjük a gyermekek kezét. Az érettségüknek köszönhetően már mélyebb beszélgetéseket lehet velük kialakítani az online veszélyekről, mivel jobban tudják átadni tapasztalataikat, mint fiatalabb társaik.
A tinédzsereknek fokozottan igényük van a magánéletre az online csatornákon is. A szülők feladata hangsúlyozni a felelős és tisztelettudó internetes viselkedést. Lényeges, hogy a fiatalok gondolkodjanak, mielőtt posztolnak, hiszen az interneten soha semmi nem lehet igazán privát, mindennek marad nyoma.
Mi jelenti hosszú távon a megoldást?
Hosszú távon a megoldás nem a tiltásban rejlik, hiszen a tiltott gyümölcs a gyermekek és fiatalok számára is mindig édesebb lesz. Későbbi, felnőtt életük során is abból profitálnak a legtöbbet, ha már gyermekkorban, éppen aktuális érettségüknek megfelelően megismerkednek az internettel és annak veszélyeivel, és már fiatalon tudatos használóivá válnak.